Mai történetünk ott kezdődött hogy felkaptam a gyereket a hordozó kendőben, és elindultunk a boltba ami olyan 20-25percre van.
Egyszer csak találkoztunk egy, idős kinn sepregető nénivel (75 éves)
Akinek hűségesen köszöntünk, és ő is nagyon aranyosan vissza köszönt és mosolygott.
A boltba be érve a kedves eladó hölgy (fiatal) szóval is tartott
– sziasztok, nem nehéz benne a baba?
– Válaszom: Nem.
És 10percig beszélgettünk arról hogy milyen szép, és jó dolog ez a kendő, aki kitalálta az egy zseni volt. Amíg mi trécseltünk apa be vásárolt,
Csak arra lettünk figyelmesek hogy teli kosárral jön oda hozzám hogy kell-e még valami 😀
Miután be vásároltunk a vissza felé úton még mindig kinn sepregetett a néni és kedvesen oda szólt
-jaj de szép kis család vagytok, puszillak benneteket.
– (ezt nem tudtam megállni hogy ne köszönjem meg) így beszélgetni kezdtünk.
És csodálta hogy milyen jó dolog ez a kendő, mert hogy nagy segítség, az ő idejük-ben nem volt ilyen, 4gyermeke van és elmondása szerint ő is használt volna ilyeneket ha akkor már lett volna.
Nekem ez a mai két ember nagyon feldobta a napom, hogy végre valakik akik nem használtak de még is csodálják és jó dolognak tartják. És amitől még boldogabb voltam hogy az úton senki sem nézett percekig hogy miért cipelem a gyereket magamon. 🙂
( faluban élünk)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: